Szabó Péter Tévhit, hogy a csontritkulás csak az idősebb korosztály betegsége. Ez a tévhit a csontritkulás tüneteinek (fájdalom, görbült hát, csonttörések) idős korban való jelentkezése miatt alakult ki. A tünetek jelentkezése esetén azonban már kialakult csontritkulásról beszélhetünk, s ilyenkor a csontritkulás megszüntetése már nem lehetséges, a kezelés már csak a további állapotromlás megakadályozására irányulhat.
A gyermek,- a serdülő-, ill. a fiatal felnőttkor a csontépítés időszaka. Ilyenkor válnak a csontok erősekké, szilárdakká, elérik maximális tömegüket és végleges méretük is ebben az időszakban alakul ki. A csontképzés/csontbomlás egyensúlyának felbomlása a csontvesztés felgyorsulása azonban már 35-40 éves kor körül elkezdődik, amikor a csontépítő sejtek nem tudnak lépést tartani a csontbontó sejtekkel.
Ilyenkor a csontok veszítenek sűrűségükből és ásványianyag tartalmukból. Ennek a folyamatnak – amennyiben nem gondoskodunk megfelelően csontjaink egészségéről – csontritkulás lehet a következménye. Különösen gyors és látványos a csontritulás folyamata a változókorba lépett nőknél, melyet a ösztögénhormon termelődésének csökkenése okoz. A folyamat a csonttömeg gyors csökkenésén, a csontszövet szerkezeti károsodásán keresztül a csonttörési kockázat jelentős növekedéséhez és csontritkuláshoz vezet.
Tévhit az is, hogy a kalcium az egyetlen hatóanyag, mely nélkülözhetetlen a csontok számára. Ez a tévhit onnan ered, hogy a csontokban van a szervezet kalciumtartalmának túlnyomó többsége. Azonban az egészséges csontképzéshez a kalciumon kívül magnézium, D3-vitamin és K2 vitamin is szükséges. A D-vitamin segíti a kalcium csontokba való beépülését. Amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő D3-vitamin, úgy a kalciumpótlás nem lesz hatékony. A K2 vitamin pedig jelentős mértékben képes fokozni a csontképzést.
Tévhit alakult ki arra vonatkozóan is, hogy a szükséges napi kalciummennyiség a táplálkozással fedezhető. Az átlagos napi táplálkozással nem fedezhető az egészséges csontozat kialakulásához és megőrzéséhez szükséges ásványi anyagok és vitaminok mennyisége, ezért érdemes ezen csontépítő anyagokat külső forrásból pótolni.
A kialakult csontritkulás kezelésében a vényköteles készítményeken kívül nagy jelentősége van a kalcium, magnézium, valamint a D3 és K2 vitamin bevitelének is.
Milyen tényezők befolyásolják a csontépítési/csontbontási folyamatok egyensúlyát?
Alkati tényezők:
– Sovány testalkat: A sovány testalkat jelezheti azt is, hogy fiatal korban csekély volt a maximálisan elért csonttömeg, mely idősebb korban könnyen csonttöréshez vezethet.
– Hormonháztartási problémák: A fiatalkori csontépítést ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolhatja hormonrendszer működésének késői beindulása.
Életmódbeli tényezők:
– Dohányzás, kávé, koffeintartalmú italok és alkohol folyasztása: Ezen élvezeti szerek ugyanis kalciumrablóknak tekinthetők, melyek vagy 
akadályozzák a kalcium megkötését a szervezetben, vagy serkentik a kiürülését.
– Rendszeres testmozgás hiánya: A csontozat rendszeres terhelése (séta, futás, túrázás) a csontképzés fontos ingere, melynek hiányában felborul az egyensúly.
– Szabadban eltöltött idő rövidsége: A nap ultraibolya sugarainak köszönhetően képződik a bőrben a D-vitamin, mely a kalcium hasznosulásához elengedhetetlen.
– Elégtelen vagy egyhagú táplálkozás: A gyakori fogyókúra, valamint az egyhangú táplálkozás következtében sokszor elégtelen a tápanyagbevitel, így a csontképzéshez szükséges anyagok bevitele is. Ennek következtében kialakulhat a csontképzéshez szükséges kalcium, magnézium, D3 vagy K2 vitamin hiánya, mely fiatal korban a csonttömeg mennyiségi és minőségi hiányához, idősebb korban pedig gyorsabb csontvesztéshez vezethet.
Mely életkorokban kell különösen ügyelni a csontozat egészségére?
– Gyermek, ill. fiatal felnőttkorban: Ebben az életkorban a legfontosabb feladat csontjaink épülésének támogatása, hiszen minél inkább megalapozzuk az egészséges és stabil csontozatot a fiatal éveinkben, annál kevesebb esélyt adunk a késői éveinkben meginduló csontritkulásnak.
– Terhesség és szoptatás időszaka: Felelősségteljes időszak, hiszen az anya életmódjának, táplálkozásának a magzat csontfejlődése szempontjából különös jelentősége van. Amennyiben a csontfejlődéshez nélkülözhetetlen kalcium, magnézium, D3 és K2 vitamin bevitele elégtelen, az egyrészt az anya csontrendszerét is kedvezőtlenül érinti, hiszen az anya a szoptatási időszak alatt jelentős mennyiségű kalciumot veszít, másrészt a magzat csontfejlődésére is hátrányosan hat. Amennyiben az édesanya bőségesen fogyaszt csontépítő anyagokat, úgy gyermekének csontozata azt évtizedekkel később is meghálálja.
– Változó kor: A női nem esetében a változó korral a megszűnő hormontermelés következtében felgyorsul a csonttömeg vesztése. Ebben az életkorban drasztikusan megnövekszik a kalcium szükséglet, melyet táplálkozásunk átalakításával, valamint étrend-kiegészítők bevitelével fedezhetünk, ügyelve arra, hogy a csontképzéshez szükséges magnézium, D3 és K2 vitamin is elegendő mennyiségben kerüljön be szervezetünkbe. Mivel a D és K vitaminok zsírban oldódó vitaminok, ezért a minél teljesebb hasznosulás érdekében zsiradék fogyasztásáról is gondoskodjunk bevitelük idején.
– Idős kor: Az időskori csontritkulás legfőbb oka az elégtelen tápanyagbevitelre, a tápanyagok hasznosulási fokának csökkenésére, a mozgásszegény életmódra, valamint a D-vitamin hiányra vezethető vissza.
Ügyeljünk hát csontozatunk egészségére már fiatal korban, várandósság alatt, változó-és idős korban is, mivel szervezetünk azt meghálálja.
